Egy történet türelemről, önelfogadásról és tanulásról
Több, mint 4 éve már, hogy először szakemberhez fordultam súlyos akne panaszokkal.
"A stressz miatt van!"
"Majd kinövöd egyszer!"
"Apádnak is ugyanilyen volt!"
"A fogamzásgátló biztos segÃtene!"
Igen, tény, hogy az egyetem bizony nem volt egy stresszmentes környezet. De valahol mélyen éreztem, hogy itt nem csak erről van szó.
Próbálkoztam laktózmentes dolgokkal. Mindenféle csodakencét kipróbáltam. Tesztelgettem, hosszú hónapokon keresztül. Nem segÃtettek. Volt, ami csak rontott a helyzeten. Mindig kezdhettem újra és újra, elölrÅ‘l.
Sokáig én is tagadásban éltem. Hiszen én nem tudok lemondani a tejfölről! Inkább tovább próbálkoztam, mostam az arcom szappannal, elfedtem alapozóval, nem csak a környezetem, de magam elől is.
Aztán a végtelennek tűnő vizsgálat és próbálgatás után egy ételintolerancia teszt kimutatta: tehéntej, glutén, élesztő, mustár - és még sokan mások!
Tisztán emlékszem a mai napig, mennyire szÃven ütöttek a hÃrek, miközben valahol megkönnyebbülést is éreztem. Végre tudom, hogy miért van gyulladásban a bÅ‘röm, most már meg tudom magam gyógyÃtani. Nem csak a bÅ‘röm. Az egész szervezetem gyulladásban volt, nem tudott rendesen működni az emésztésem.
Az arcom csak egy segélykiáltás volt.
Rengeteget tanultam türelemrÅ‘l, kitartásról, elfogadásról. Emlékszem, a kozmetikusom az elsÅ‘ alkalommal azt mondta, hogy addig ez nem fog igazán elmúlni, amÃg nem tudom magam úgy elfogadni, ahogy vagyok. Kinevettem magamban. Pedig milyen igaza volt.
Hiszen mikor tesz alapozót magára az ember? Mikor kezdi el ész nélkül nyomkodni az arcát? Ha nincs rendben magával. Ezt tapasztalatból mondom. Sajnos a mai napig észreveszem, hogy amikor idegesség, aggodalom van bennem, sokszor egy-egy ártatlan pattanáson vezetem le azt. Megszokásból.
Ez a kép egy fontos alkalomkor készült. Amikor direkt alapozó nélkül indultam bulizni. Mert büszkén viseltem a saját (h)arcomat. (Mondtam már, hogy imádom a szóvicceket?) FUN FACT: abban a buliban össze is szedtem egy srácot. Nem érdekelték a pattanásaim, mert a kisugárzásomon látszott, hogy rendben vagyok magammal.
Itt megragadnám az alkalmat, hogy egy gondolatot hozzáfűzzek a skin positivity mozgalomhoz. Ennek a lényege, hogy büszkén vállaljuk a pattanásos, gyulladt bÅ‘rünket. Ezzel nem tudok jobban egyetérteni. Viszont, nagy különbség van aközött, hogy teszünk azért, hogy megkeressük a probléma gyökerét és változtatunk ennek megfelelÅ‘en, vagy hagyjuk a szervezetünknek és a bÅ‘rünknek, hogy évekig szenvedjen. Fel lehet vállalni magunkat úgy is, hogy közben aktÃvan igyekszünk javÃtani a helyzeten.
Van egy mantrám, amit nehéz alkalmakkor mondogatok magamnak. Például ha nagyon megkÃvánok egy péksütit, vagy amikor nagyon éhesen közlik velem egy étteremben, hogy csak salátát tudnak adni. Vagy amikor csúnyán néznek rám egy kávézóban, mert meg merem kérdezni, hogy van-e növényi tejük. Ilyen szerencsére egyre kevesebbszer van.
"Azért csinálom, mert a szervezetemnek erre van szüksége."
Bámulatosan intelligens az emberi test, csak sokan nem tiszteljük meg a figyelmünkkel. Saját magunkat nem tiszteljük meg vele.
Az elmúlt évek során kÃvül-belül elkezdtem rendbe tenni az elakadásokat. Tudatos arcápolási rutint épÃtettem ki rengeteg munkával, igyekszem minden nap tenni a mentális egészségemért és kiemelt figyelmet fordÃtok a táplálkozásomra.
És ez valahol mind annak köszönhetÅ‘, hogy elfogadtam a testem jelzéseit és igényeit. Téged is arra kérlek, hogy figyelj magadra és gondoskodj magadról! Rendezd be a lelked otthonát, ápold, tápláld, tisztÃtsd és halld meg minden szavát!
