A Nyári Napforduló, és minden amit érdemes tudnod róla
Június 21-én van a nyári napforduló napja. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy ekkor ünnepeljük. Talán furcsállnád is, ugyan mit, mikor a te naptáradban nem piros betűs ez a nap.
Pedig évezredek óta a természet egyik legfontosabb fordulópontja. Őseink pontosan tudták, hogy nem a természet mellett, hanem vele együtt éljük az életünket. Saját mindennapjaik ritmusát a Nap járásához, az időjáráshoz igazították - ami persze érthető, hiszen sokkal jobban rá voltak utalva, a mindennapi betevő függött a napos órák számától és a csapadékmennyiségtől.
Ahogy egyre jobban eltávolodunk modern életmódunkban a természet ritmusától, talán úgy éled fel bennünk egyre jobban az igény, hogy találjunk módokat rá, hogy visszakapcsolódjunk hozzá, tanuljunk róla.
Erre remek módszer, ha követed az ősi kelta és pogány eredetű Évkör 8 ünnepét, melynek az egyike Litha, vagyis a Nyári Napforduló.
Mi történik valójában a nyári napfordulókor, június 21-én?
Csillagászatilag a Föld tengelye most a legészakibb dőlésben áll a Nappal szemben. Az északi féltekén ez a leghosszabb nappal és a legrövidebb éjszaka. A Nap a horizonton a legmagasabb pontján kel és nyugszik.
A "napforduló" szó pontosan ezt jelenti: a Nap mintha megállna az égen. Néhány napon át szinte ugyanonnan kel és ugyanott nyugszik, mielőtt elindulna visszafelé. Angolul solstice, ami a latin, solstitium-ból ered: sol (nap) + sistere (megállni).
Ez a nap a fény csúcsa az évben. Innentől viszont minden nap egy picivel rövidebb lesz, egészen a téli napfordulóig (december 21.), amikor a sötétség veszi át a vezetést. Egy év, két nagy fordulópont, közte folyamatos átmenet.
Az évkör és Litha ünnepe
Sok boszi hagyományban az évet egy körként képzelik el, ami nyolc ünnepből áll. Négy Nap ünnep (a két napforduló és a két napéjegyenlőség), és négy tűzünnep közöttük.
A nyári napforduló neve ebben az évkörben Litha. Érdekesség, hogy bár sokszor kelta névként emlegetik, valójában óangol/angolszász eredetű. Beda Venerabilis a 8. században használta először, a június-július környéki hónapokat jelölte vele.
A walesi és druida hagyományban Alban Hefin a neve, ami szó szerint annyit tesz: a nyár fénye. A keltáknak ez volt az egyik legfontosabb napjuk, és bár a pontos régi nevét már nem tudjuk, az biztos, hogy ők is egy ciklikus évkörben gondolkodtak.
Midsummer: a Kelta tűzünnep, ahogy régen ünnepelték
„A nyári napforduló a zsanér. Nagyon, nagyon lassan kezd becsukódni a fény ajtaja."
A kelta napfordulót Midsummernek is nevezhetjük, és elsősorban tűzünnep volt. Dombtetőkön, szent helyeken hatalmas máglyák lobogtak, körülöttük táncoltak, énekeltek. A hagyomány szerint a tűz megerősítette a Napot, hogy ne fogyjon el a fény teljesen a következő hónapokban.
A tűzugrás már akkor szokás volt. Át lehetett ugrani szerencséért, megtisztulásért, termékenységért. Néhol fáklyás körmenetek vonultak végig a határon, és a marhákat is áthajtották a két tűz között, hogy védett legyen az állomány.
A nyári napforduló szent fája a tölgy volt. A druidák tölgyfaligetekben tartották a szertartásaikat, és az ezen a napon szedett tölgylevélnek külön erőt tulajdonítottak. A kelta mitológia szerint éppen ekkor adja át a Tölgy király a hatalmat a Magyal királynak. A Tölgy király a növekvő fény ideje (téli naptól nyári napig), a Magyal király pedig a csökkenő fényé (nyári naptól télig). A napforduló ennek a két erőnek a találkozása.
A hagyomány szerint ezen az éjszakán a fátyol vékony az emberek és a tündérek világa között, hasonlóan ahhoz, ahogy Samhainkor (Halottak Napjakor, Halloweenkor) megnyílik egy kapu a túlvilág felé. Sok régi szokás éppen a láthatatlan erők elleni védelemről szólt. Innen erednek a virágkoszorúk, a kapura akasztott csokrok, a védőrituálék.
Szent Iván-éj – a magyar megfelelő
Magyarországon a napforduló ünnepe Szent Iván-éj néven él tovább, viszont nem a csillagászati napfordulón, hanem június 23-ról 24-re virradó éjjel. Az eltolódás a naptárreformokból és a tropikus év különbségéből ered. Mire a középkorban rendeződtek a naptárak, a dátum már elcsúszott.
Az Iván név egyébként nem szokatlanul magyaros, hanem a szláv János-forma (Jovános, Ivános) magyarosodott változata. A kereszténység Keresztelő Szent János születésnapját (június 24.) ültette rá a régi pogány tűzünnepre, így a kettő idővel egybeolvadt.
A magyar népi szokások közül a leghíresebb a tűzugrás. Háromszor kellett átugrani a tüzet: egyszer az egészségért, egyszer a szerelemért, és egyszer a bűnök alóli megtisztulásért. A tüzet illatos füvekkel füstölték, a parázs hamuját szétszórták a vetésekben, hogy ne tegyen kárt a termésben.
A nap másik népi neve Virágos Szent János volt, mert ekkor virágoznak csúcsra a mezei növények. A hagyomány szerint Szent Iván éjjelén "megszólalnak a füvek", és akinek füle van rá, meghallja, mit mondanak. Az ekkor szedett gyógynövényeknek dupla erőt tulajdonítottak. A növényeket hagyományosan nők gyűjtötték hajnalban, mezítláb.
A nyári napforduló gyógynövényei
Ha egyetlen növényt kellene választani a nyári napforduló jelképének, az az orbáncfű lenne. Sárga, ötszirmú, csillag alakú virágai szó szerint kis napocskák. Régi magyar nevei közt szerepel a csengőlinka és a teuza virága is. Ha összenyomod a virágbimbóját, vörös olaj szivárog ki belőle, amit a régiek Szent János vérének hívtak. Ma is használjuk hangulatjavítóként és idegrendszeri támaszként. De csak óvatosan, mert sok gyógyszerrel kölcsönhatásba lép!
Egy másik fontos növény a páfrány, minden formájában. A régi hagyomány úgy tartotta, hogy aki összegyűjti ennek a "tündérnövénynek" a magjait, az természetfeletti erő birtokába kerül. Az is elterjedt hiedelem volt, hogy a tündérek használták fel az emberek ellen, védelemként.
A nyári napforduló egy különleges növényt is felidéz: a gyűszűvirágot. A magyar neve a virág gyűszűre emlékeztető alakjából ered, az angol foxglove pedig valószínűleg a folk's glove (vagyis a tündérek kesztyűje) kifejezésből származik. A kelta hagyományban szó szerint a tündérek növénye. A harang alakú virágokat tündérkesztyűknek tekintették, és úgy tartották, a tündérek bennük élnek. Aki letépte, a tündérek haragját vonta magára. Aki a kertje köré ültette, védelmet kapott tőlük. A gyűszűvirág a kert szélén, az erdő peremén nő, vagyis ott, ahol a "kint" és a "bent" találkozik. Egy fontos figyelmeztetés: a gyűszűvirág erősen mérgező. A 18. században William Withering angol orvos fedezte fel benne a szívre ható glikozidokat, amik a modern szívgyógyszerek alapjai lettek. Ezért otthon ne nyúlj hozzá, csak gyönyörködj benne!
Balról jobbra: orbáncfű, páfrány és gyűszűvirág
További növények, amik a napforduló idején virágoznak:
Kamilla: sárga közepű kis nap, nyugtató, tisztító
Levendula: alvássegítő, megnyugtató, légtisztító
Körömvirág (Calendula): narancsos-sárga, gyógyító, sebgyógyító
Üröm (feketeüröm): védő, álomnövény, a régi máglyák füstjében
Rózsa: a szerelem és a teljesség virága
Cickafark, bodza, vasfű, pipacs: mind a virágzása csúcsán
Boszorkány őseink ezeket gyűjtötték és szárították, csokorba kötötték, fürdőhöz használták, vagy eltették télre.
Hogyan ünnepeld a Nyári Napfordulót otthon
Nem kell ehhez sem máglya, sem erdei tisztás. A modern boszi szemlélet pont arról szól, hogy a régi hagyományokat beleszőjjük a mindennapokba.
Üdvözöld a Napot. Reggel kelj fel egy kicsit korábban, és menj ki az erkélyre vagy a kertbe. Vedd le a cipőd, érezd a talp alatt a fűt vagy a kőlapot, érezd a Nap melegét a bőrödön! Állj ott pár percig csendben. Ha jólesik, csinálj pár kör napüdvözletet (Surya Namaskar). Ez pont a Napnak szóló jógás köszöntés, és tökéletesen illik ennek az ünnepnek az energiáihoz.
Készíts egy kis vadvirágos csokrot. Levendula, kamilla, orbáncfű, vagy ami a kertedben vagy a piacon éppen van. Tedd az asztalra, az ablakba, vagy egy kis Litha-oltár közepére.
Este, mikor lemegy a nap, ülj le pár percre, és naplózz az alábbi 3 kérdéssel:
Mi virágzik most az életemben?
Mit ültettem el januárban, és mi lett belőle?
Mit szeretnék elengedni a következő félévre?
Gyújts gyertyát napnyugtakor, a belső fényt szimbolizálva. Engedd, hogy a fény végigkísérje az estét.
Készíts gyógynövényes lábáztatót: egy lavór meleg víz, egy marék levendula vagy kamilla, és tényleg adj magadnak egy fél órát, amikor hagyod hogy a gyógynövények kifejtik a hatásukat, és lentről feltöltik az egész lényed!
A Nyári Napforduló valódi tanítása
A nyugati kultúra szinte folyamatosan felfelé törekszik. Több, gyorsabb, magasabb, hatékonyabb. A természet ritmusa viszont nem így zajlik. A virág kinyílik, beérik, magot hoz, és elengedi. A gyümölcs nem növekedik a végtelenségig. Ennek a ciklikusságnak az elfogadása az egyik legnagyobb bölcsesség amit Földanyától tanulhatunk.
A napforduló is erre emlékeztet: minden növekedési szakasz után visszahúzódás következik. Ez a természet ritmusa, és nekünk is erre van igényünk, így tudjuk hosszú távon fenntartani a belső egyensúlyunk. Bár a Napfordulókor azt ünnepeljük, hogy a fény a legmagasabb ponton jár és a legerőteljesebb, meghúzódik a háttérbena tudat, hogy mostantól újra elkezd fogyatkozni. És ez nem szomorú, nem gyászolandó dolog, hanem teljesen természetes. Lehetőséget ad rá, hogy a beért gyümölcseinkre reflektáljunk, és a nyár során önfeledten átadjuk magunkat nekik.
Érdemes ilyenkor ránézni a saját életedre. Mi van benned most a csúcson? Mi az, amiben már túl vagy a növekedési szakaszon, és inkább a beérés vagy az elengedés következne?
Mélyítsd el az önreflexiót és az ünneplést!
Készítettem egy Nyári Napforduló Rituálét, amit YouTube-on és Spotify-on is meghallgathatsz. Ez egy vezetett gyakorlás, ami éppen ezt a megállást, befelé fordulást és a fénnyel való kapcsolódást segíti.
És ha egy egész szezonra szóló társra vágysz, a Nyári Mindfulness Munkafüzet naplózási kérdésekkel, kis mindennapi gyakorlatokkal, egy teljes jógaórával és apró ráhangolódásokkal segít, hogy a nyár valódi mélységben teljen.
Hozzászólások